Napra pontosan fél évszázaddal ezelőtt, 1973. május 16-án ünnepélyes keretek között avatta fel a Kiskörei vízlépcsőt Fock Jenő miniszterelnök. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a korabeli krónika szerint ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „A betonban, acélban, sok millió köbméternyi megmozgatott földben testet öltő teremtő emberi erő megalkotta a magyar vízgazdálkodás eddigi legnagyobb művét, a Kiskörei vízlépcsőt.”
A nagyműtárgy elsősorban a Tisza áradásainak szabályozása, valamint az ország egyik legszárazabb térségében az öntözéses gazdálkodás lehetőségének megteremtése érdekében létesült. Az akkori döntéshozók azzal számoltak, hogy Közép-Európában a legnagyobb öntözőrendszer jön majd létre, amely az innen kiinduló Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornákon keresztül összesen 300 ezer hektáron biztosítja majd az éltető vizet a szántóföldekre, rizstelepekre, halastavakba.
Az eredeti tervekben négy duzzasztási ütemet határoztak meg, a tározó ökológiai változásainak és a várható vízigények figyelembevételével. Az első a vízlépcső üzembe helyezésével egyidőben valósult meg, gyakorlatilag mederduzzasztást jelentett, a víz szintje mindenütt a partok között maradt, nem lépett ki a hullámtérre. A második ütemű, térségi duzzasztásra öt évvel később, 1978-ban került sor. A hasznos tározott víztérfogat ezzel 96-101 millió köbméterre nőtt a Tiszán érkező vízhozamok függvényében. 1984-ben további 25 centiméteres vízszintemelés történt, így a tározó területe 127 négyzetkilométerre nőtt, és – nyári duzzasztási szintnél – 123 millió köbméterre bővült a hasznos tározótérfogata.
A mesterséges vízbázist eredetileg Kiskörei-tározóként ismerhettük, a Tisza-tó elnevezést csak 1988-ban kapta.
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett létesítményegyüttes azóta is meghatározó szerepet tölt be az egész Alföld társadalmi és gazdasági életében. Kiemelt jelentőséggel bír a klímaváltozás eredőjeként mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak mérséklésében.
Körzetét üdülőterületté nyilvánították, ami közvetlenül 13 tóparti települést érint, de közvetetten 46 település turisztikai attrakcióit, szolgáltatásait foglalja magába. Különösen az elmúlt három évtizedben eresztett gyökeret itt az aktív-, az öko- és a horgászturizmus, sorra létesültek kereskedelmi és falusi szálláshelyek, valamint létre jöttek az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások.
A természet ezzel egyidejűleg pedig egyedülálló ökoszisztémákat „hozott létre” a tározóban és környezetében.
A Kiskörei vízlépcső az elmúlt fél évszázadban sokszor bizonyította létjogosultságát: a mértékadó szintet meghaladó árhullámok, jeges árvizek szabályozott levezetésében épp úgy, mint az egyre gyakoribbá váló szélsőségeses vízhiányos időszakokban, amikor az Alföld oázisaként a Tisza alacsony vízhozama ellenére komolyabb vízkorlátozás nélkül ki tudta szolgálni a térségi mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket.
Ugyancsak emlékezetes, életmentő szerepet játszott az ezredforduló évében, a cianid szennyhullám levonulásakor. A duzzasztómű rendkívüli, utólag találóan Noé bárkájának nevezett üzeme ugyanis lehetővé tette, a hullámtér, a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.
Duzzasztómű, erőmű, hajózsilip, hallépcső, hullámtéri duzzasztó egyben
A Kiskörei vízlépcső, Kisköre község határában, a Tisza torkolatától 403,2 km-re, a jobb parton létesített 1,8 km hosszú átvágásban épült, 1967 és 1973 között. A vízlépcső három egybeépített fő létesítménye: a duzzasztómű, a vízerőmű és a hajózsilip.
A duzzasztómű öt darab, egyenként 24 m széles nyílását, maximum 11 méteres vízoszlopot tartó, elektromos vezérlésű, olajhidraulikus mozgatású billenőtáblás acél szegmensgát zárja le. Fő feladata a Tisza-tó vízszintjének centiméter pontosságú tartása, az árhullámok levezetése az alsó Tiszavidék irányába, írta a kötivizig.hu.
A tározó jelenlegi térfogata 253 millió m3, melyből 132 millió m3 hasznosítható.
A vízkészlet gravitációs vízelosztó hálózatának legfontosabb létesítményei a Jászsági (kapacitása: 48 m3/sec) és a Nagykunsági (kapacitása: 80 m3/sec) öntöző főcsatornák, amelyek biztosítják a térségek öntöző vízellátását és a halastavi vízpótlását. A Nagykunsági-főcsatorna a mezőgazdasági vízigények kielégítése mellett, gravitációs átvezetéssel nagy szerepet játszik a Körös-völgy vízhiányának enyhítésében és ökológiai vízpótlásában.
Magyarország legnagyobb vízerőművének nemzetgazdasági hasznosítását 1975. május 16-án kezdték meg.
A hajózsilip a duzzasztómű bal oldalán helyezkedik el. A zsilipen 1350 tonnás hajók és uszályok zsilipelhetők át.
A hajózsilip jobb oldali falában helyezkedik el a halzsilip, amely időszakosan, a halvándorlások idején üzemelt a hallépcső, vagyis az ökológiai halátjáró 2014. októberi üzembe helyezéséig. A hegyi patakra emlékeztető hallépcső feladata, hogy a halak és egyéb vízben élő élőlények számára biztosítsa a vízlépcső megkerülésével a folyamatos átjárhatóságot.
Forrás: kötivizig.hu
Fotó: Fortepan/CSÍKOS FERENC
